Mosolyogva figyeltem, ahogyan barátnőm élvezi, ahogy egy chippendale fiúcska vonaglik előtte. A hatalmas házat a sikítozások, és az üvöltő zene egyvelege töltötte ki.
Ám a mosolyom mögött ott állt a kissé feszült énem is, aki már szinte ordított, hogy miért nincsenek már itt a pizzák, amit megrendeltem... IDŐBEN!
Világosan elmondtam, hogy mikorra szeretném hogy kihozzák őket, erre meg... Az egész leánybúcsú megszervezését lebonyolítottam, addig minden tök jól ment, és mit ad Isten? A kaja nincs itt, ami elronthatja az egészet.
- ______, lazulj el, nyugi! - jött oda jókedvűen Yoora, akiben már volt egy kis pia, bár igaz hogy arról is én gondoskodtam...
- Jól van. - húzódtam arrébb, hogy minél közelebb legyek az ajtóhoz, de azért még lássam, ahogyan a legjobb barátnőm kipirultan élvezi a férfi társaságát.
Pár percig álltam ott, majd halkan hallottam - a zene miatt - hogy csengettek. Feltűnésmentesen rohantam az ajtóhoz, és nyitottam ki azt, amin kívül a jómadár állt, kezében a rakatnyi pizzásdobozzal.
- Ezeket hova? - kérdezte kissé elfojtott hangon.
- A konyhába! Mutatom merre! - invitáltam be, majd gyorsan elé mentem, és bevezettem a pár méterre fekvő konyhába, ahol még ott hevertek a romok, amik az előző játékból megmaradtak
Segítettem neki lerakni a dobozokat a pulton egy tisztának vélt felületre, így megláttam végre a fiú arcát.
- Oh, te vagy az? Szia! - felejtettem el hirtelen hogy dühösnek kéne lennem, és jöttem zavarba.
- Szia! - mosolygott - Nem gondoltam volna hogy ilyen helyen futunk össze ismét. - hajolt kicsit hátrébb, hogy lássa mi folyik a mellettünk lévő szobában.
A megállapításra kicsit elpirultam, ugyanis egy szál tangában volt már a chippendale koma, és úgy rázta magát a barátnőmnek, aki már majd' lefordult a székről, annyira nevetett. Kicsit se volt gáz...
- Hát ilyen is kell, hisz ez egy leánybúcsú. - próbáltam menteni a helyzetet.
- Jha igen, végül is vicces amit csinálnak. - fordult teljesen a tömeg irányába és mosolygott a látottakon.
Mellé álltam, és követve példáját, csak szórakoztam a dolgon, egészen addig, ameddig Yoora oda nem jött.
- Hé! Ő az a könyvtáros srác, akiről beszéltél? - mutatott a fiúra, aki mellől úgy fél méterre ordított.
A fejem hirtelen egy rák páncéljánál is vörösebb lett - egyszerre a méregtől és a kellemetlenségtől - így a megaláztatástól hevülten, megragadtam barátnőm kezét, és elráncigáltam a fiú látóköréből - természetesen csak finoman.
- Teljesen megőrültél? - vontam kérdőre, mikor már nem hallhatott minket.
- Azt hiszed hogyha vársz rá, akkor majd az öledbe hullik az álompasi? Melyik világban élsz? - válaszolt higgadtan, mégis súlyos szavakat helyezve rám.
Nem szóltam hozzá többet - nem is lett volna alkalmam, ugyanis magamra hagyott.
Igaza volt, tényleg nem abban a világban voltam mint amit valójában éltem. Valahogy letettem arról hogy megértsem az emberek gondolkodását, hogy velük kommunikáljak. Talán ezért kezdtem magamban egy másik világot felépíteni, ami úgy működött ahogy én akartam...
A könyvtárban ültem, a kezemben a kedvenc sorozatom éppen frissen, és ropogósan kijött darabjával. Faltam a sorokat, imádtam olvasni. Kizártam mindenkit, csak én voltam, és a világ ami elém tárult a könyv által.
- J. R. Ward. Én is szeretem! - hallottam egy hangot magam mellől, mire felnéztem - Oh de bunkó vagyok. Himchan. - nyújtott kezet, amit elfogadtam, bár kicsit vonakodva.
- ________! - mosolyogtam rá, mikor megláttam az aranyos arcát, ami egyáltalán nem volt rémisztő.
- Párszor láttalak már, tudod én is sokszor megfordulok itt, és most már vagy fél órája itt ültem, de nem vetted észre a jelenlétem, gondoltam szólok hogy itt vagyok. - húzta még nagyobb mosolyra ajkait - Jó nézni ahogy olvasol, minden érzelem kiül az arcodra.
Itt volt a pont, ahol valószínűleg még a könyvnek a borítójánál is vörösebb színben pompázhatott a fejem.
- Oh, hát tudod, sokkal jobban meg tudom ezeknek a karaktereknek a viselkedését érteni, mint a való életben, akármelyik másik emberét. Van jellemük, megvan hogy mit miért tesznek, az életben ez nem mindig így működik... De nem is tudom mit beszélek, hagyjuk. - úgy érzetem megint elrugaszkodtam a valóságtól.
- Nem! Egyetértek veled! - nézett rám csillogó szemekkel, amik szinte magukba szippantottak.
Itt volt az a pont, hogy bár nem ismertük egymást, mégis beszédbe elegyedtünk. Hogy miért? Mert egyszerűen ittuk egymás szavait, olyan volt mintha tudta volna hogy mit akarok hallani...
Ez volt két hete. Azóta nem találkoztunk, hiába jártam mindig a könyvtárba amikor csak időm engedte, egyszer sem láttam.
Elmélkedésemből fel kellett hogy ébredjek, ugyanis a sexy show a végéhez közeledett, amit a kaja követett, így elő kellett készítenem azt. Gyors átsuhanva az emberek közt - azt sem figyelve hogy Himchan merre van - elmentem a konyhába, ahol a dobozok még mindig a pulton pihentek. Kivettem pár tálat a szekrényből, de mikor a pulthoz fordultam, majdnem elejtettem őket, ugyanis Himchan alig pár centire állt tőlem. Igencsak benne volt az intimszférámba...
- Te---
- Én. Segíteni szeretnék! - vágott bele, az alig elkezdett mondatomba.
- Megy egyedül is, köszönöm! - mosolyogtam, és igyekeztem távolabb kerülni tőle, ugyanis a közelsége egy idő után elég kellemetlen volt.
Pár percig tarthatott mire rendben tudhattam a nasit, de mindvégig éreztem a fiú tekintetét beleégni a hátamba.
- Oh! - eszméltem fel elmélkedésemből - Kifizetlek, és mehetsz is! - mosolyogtam, és már kerestem is a táskám.
- Neeem! Szeretnék még maradni, majd később ráérnek a formaságok. - kaptam egy sunyi vigyort, amit nem tudtam hova tenni, de nem is lett volna időm, ugyanis vészesen közeledett hozzám ismételten, egészen addig, ameddig a lefagyott testemet magához nem vonta, és forró csókba nem invitált.
Nem ellenkeztem, már csak azért sem mert teljesen ledermedtem. Nyelve egyből behatolt a számba, és én tovább biztatva őt, átkulcsoltam a nyakát, így semmi teret nem hagyva köztünk - a minimális oxigént is megszüntetve ezzel.
- ______! - hallottam elhalóan Yoora szájából a nevemet, aminek hatására, elváltunk egymástól, édes ízt hagyva a mások ajkain.
- Igen? - kérdezett vissza helyettem Himchan.
- Semmi. Látom hogy elő van készítve minden, akkor - mutatott a szoba felé - én, most, megyek... - tagolta, majd kettesben maradtunk ismét.
- Ez mi volt? - vigyorogtam, mint akinek muszáj.
- Ezt már úgy éreztem meg kell tennem.
- Hmm - mosolyogtam még mindig, hisz a fiú akiről álmodoztam, az az előbb kapott le - Tudok egy nyugis helyet. - fogtam meg a kezét - bár fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém - és feltűnésmentesen felmentünk az emeletre, ahol senki nem volt rajtunk kívül.
- Ez jó lesz... - suttogta a fiú, és valószínűleg nem a szobákra értette a vigyorából ítélve...
Benyitottam egy szimpatikusnak vélt szobába, aminek belsejében egy hatalmas ágy volt, de alighogy bementünk, Himchan a falnak préselt, és úgy falta ajkaim. Nem tétováztam feljebb húzni a felsőjét, egészen addig ameddig az olyan magasságba ért, ahol már Himinek is segítenie kellett. Lehajította a a felsőt a földre, de ahelyett hogy folytatta volna az ajkaim kényeztetését, az ágyra kényszerített.
Fölém mászott, és ahol csak ért, apró nedves puszikkal halmozott el. Annyira hirtelen volt az egész, hogy fel se fogtam hogy mire készülünk, illetve mit csinálunk. Az előbb még a konyhában álltunk, most meg már - időközben - a lábam közét simogatta. Kívántam a közelségét, pedig egyáltalán nem voltam az a fajta aki bárkivel összefekszik, de ő más volt.
Attól függetlenül hogy láthatóan elég gyorsan a lényegre akart térni, egyáltalán nem volt durva.Óvatosan lehámozta rólam a nadrágomat - az alsóneműmmel együtt - és szép lassan, a belsőcombomtól kezdve, végignyalta a szabad bőrfelültet egy csíkon, ameddig el nem jutott az áhított céljáig. Testem összerezzent nyelvének finom munkájától. Halk sóhajok törtek fel belőlem, amik intenzív kényeztetésének eredményéül, egyre hangosabbak lettek, míg meg nem feszültek az izmaim, és a gyomromat el nem lepték az apró pillangók, amelyek az első csúcsrajutásomat jelezték.
Vélhetőleg feltűnt a fiúnak munkájának eredménye, így kicsit feljebb csúszott, hogy melleimet kényeztesse jóleső masszázzsal. Eközben ajkaimra tapadt, így elnyelve feltörő sóhajaimat.
- Én jövök! - toltam el magamtól, perverz vigyorral fűszerezve.
Felsőtestén végighúzva kezemet, elérkeztem a nadrágjáig, aminek fogságából kiszabadítottam kemény férfiasságát, majd izgatni kezdtem. Egész hosszát a számba véve játszadoztam vele, fokozva az élvezetet azzal, hogy a kezemmel is izgattam. Nem nagyon tudta kontrollálni nyögéseit, ugyanis ahogy gyorsítottam, úgy hangosodott minden egyes sóhaja. Egészen addig játszottuk ezt, ameddig hirtelen maga alá nem gyűrt, és beférkőzve a lábaim közé, belém nem döfte álló szerszámát.
Az erős kezdet ellenére, mégsem folytatta úgy mint egy állat, hanem szépen lassan mozgott bennem. Nyögéseimet a szájával fogta fel, én meg az egyre vizesedő tincseit markolásztam.
- Forduljh megh! - nyögte ajkaim közé, és húzódott ki belőlem, de csak annyi időre hogy mag bírjak fordulni.
Derekamnál fogva húzott hátrébb, hogy hímtagját ismét belém tolja, de az előbbinél jóval magasabb fokozaton pumpált. Nem kellett neki sok idő, hangos morgás közepette húzódott ki ismét belőlem, és forró nedve már az alfelemen folyt le. Alig tudtam megtartani magam a gyönyörtől, de
egy kis szusszanás után, Himi kezeit éreztem meg a derekam köré fonódni, így térdelő pózba segített.
A hasa hozzásimult a hátamnak, az állát a vállamnak támasztotta, így a fülembe lihegett, ami ismét imponált...
- Ezek után - tartott szünetet - bizton kijelenthetem, hogy szeretlek! - nyögte ki a második felét a mondatnak, egy szuszra, és nyomott agy puszit a nyakamra.
Elmosolyodtam, majd én is szóra nyitottam a számat.
- És a pizzákat mikor szeretné az úr hogy kifizessem? - vontam kérdőre incselkedően.
- Az a cég ajándéka! - villantott egy perverz vigyort, majd kaptam egy csókot az arcomra.
Boldog születésnapot Anett! ♥
