Egy hatalmas hotelben voltunk, aminek volt saját belső, és külső medencéje rengeteg csúszdával, és egyéb wellness cuccokkal. Az osztály létszáma elég csekély volt, mert nagyon sokan elvándoroltak tőlünk az idők során. Én nem voltam az a nagymenő lány, de azért ha arról volt szó, engem se kellett félteni. Mivel az osztályban alig voltak lányok, - egy kettő kivételével - és azok is a kis aranyos, magolós kislányok, akik elvannak egymással, így a fiúkhoz csapódtam, de onnan is csak a nagyjából normálisakhoz, illetve számomra teljesen normálisakhoz.
- Himchan ne!!! - sikítottam szinte, hogy ne csapjon le vízzel, ám ez nem tántorította el
Nem is egyszer csapott le, aminek hatására a hajam, az embertelen állapotba került. Próbáltam menekülni, de nem sikerült, mert a másik oldalról már Jongup várt "tüzelésre" készen. Nem hagytak más utat, minthogy kimeneküljek onnan, de addig sem hagyták rá. Kimásztam a vízből, és nagyon csúnyán néztem rájuk, és a közben csatlakozó fiúkra is.
Elmentem a törölközőmért, amivel a megtörölgettem a hajam, és odasétáltam a medence szélénél támaszkodó Zelo-hoz.
- Gyere már vissza! - hallatszott Daehyun ordítása
Mit sem törődve vele, guggoltam le Zelo-hoz, és vártam hogy megszólaljon, mert nagyon csendes volt. Rám se nézett, csak hallgatott és bámult ki a fejéből. Meguntam ott guggolni, ezért leültem mellé, és a lábaimat a vízbe lógattam. Egyszer csak Zelo megfogta a kezem, amibe bele is pirultam volna, ha lett volna időm, ugyanis teljes erejéből belerántott a vízbe. Nagy lélegzet szakadt fel a torkomból, mikor újra a víz felszíne felett volt a fejem.
- Normális vagy? - törölgettem a szemem hogy kibírjam nyitni azt
- Nem hagyhattam ki! - találkoztam a mosollyal, ami szétterült a fején, mikor kinyitottam a szemem
- Olyan hülye vagy! - támaszkodtam meg két kezemmel és húztam fel magam Zelo-nak hátat fordítva
Nem törődve Daehyun szólingatásaival mentem végig a hosszú folyosón, ami elvezetett a lifthez.
- ______! - szólított meg a tanárnő
- Igen? - fordultam meg
- Nem sokára fel kéne jönni, mert már este van lassan!
- Éppen a szobámba tartok tanárnő! - hiányoztak még ezek a felesleges körök...
- Akkor jó. Nem szólnál a többieknek is? Nem találom őket... De csak annyit kell mondani, hogy még egy órájuk van!
- Itt vannak a medencében. Most jöttem el onnan... - ilyen értelmes beszélgetést...
- Oh, akkor köszönöm! - és már ment is a másik irányba
Felhúztam a szemöldököm, és lassan odafordultam az eredeti célomhoz. Azt hittem már, hogy a lift nem fog odaérni soha, mikor már végre kinyílt az ajtaja előttem. Beléptem, majd mikor szembe kerültem a folyosó végével, ahonnan elindultam, Jongup alakját láttam ahogyan felém fut. Gyorsan megnyomtam a gombot, hogy biztos becsukódjon előtte, de nagyon gyorsan közeledett, én meg már szinte ütlegeltem azt, mint egy nem normális. Próbálkozásom nem bizonyult elég hatékonynak, ugyanis Up lába megakadályozta azt, hogy az ajtó becsukódjon előtte. Fejemet a lift oldalának támasztottam, tekintetemet a plafonra emeltem, és kifújtam a levegőt.
- Nem sikerült! - vigyorgott a hangjából ítélve
- Ez nem az én napom! -hangzott válaszom, és ránéztem a
fiúra - Megyek is fürdeni, aztán fekszek lefelé...
- Alszol? Azt hittük még átjössz hozzánk egy kicsit.
- Nem is lehet! - néztem rá zavarodottan
- Téged az mióta zavar? - mosolyodott el
- Nem-nem. Miért nem ti jöttök át?
- Azok mellé? - célzott a lányokra, akik a szobatársaim
voltak - Biztos nem. Jó lett volna ha velünk lehettél volna. Nem lenne ilyen
probléma...
- De nem vagyok, és nem megyek át. - zártam le a témát
- Hát te tudod... - és már fel is értünk
A szobáink egymás mellett voltak. Ő bement az övébe, én meg az enyémbe. Beléptem a fürdőszobába, és a vizes törölközőmet ráterítettem a radiátorra. Alig vártam hogy végre megszabaduljak a bőrömre tapadt klórtól.
A zuhanykabint kinyitottam, és beléptem. Baromi halkan belehetett csukni és nyitni, ami nagyon tetszett, mert reggel nem kellett arra kelni, hogy valamelyik lány fürdik. Fürdőruhában voltam, és úgy engedtem magamra a forró vizet. Mindig így csináltam, hogy abból is egy kicsit ázzon ki a klór. Kintről a zene behallatszott, ami még mindig úgy szólt, mintha még fényes nappal lett volna. Ahogy megfordultam a kabinban, a párától nem nagyon lehetett kilátni, de kirajzolódott egy alak. Azonnal elzártam a vizet, és megtekintettem ki az.
- Zelo, te mit csinálsz??? - lepődtem meg
- Hozzád jöttem! - közeledett felém
- Öhm... de fürdök! - néztem rá furcsán
Bejött hozzám, majd hirtelen lefogta mind a két kezem, és a falhoz nyomott. Belecsókolt a nyakhajlatomba, ami sóhajt csalt ki belőlem. Egyre feljebb haladt, aminek következtében elért a számig.
- Akarlak! - suttogta a számba
Eljátszadoztam a gondolattal én is néha hogy mi lenne ha... De nem gondoltam, hogy ő ezt most meg is akarja valósítani. Mindig is vonzódtam Zelo-hoz, de eszembe se jutott, hogy talán ő is hozzám.
Nyelve utat tört a számba, és szorítása folyamatosan lazult, amíg végül mind két kezem végig nem simított a hasán.
- Sok rajtunk a ruha! - húzta kaján vigyorra a száját
Ő is csak a gyatyájában volt. A kabin ajtaját behúzta, és újra testemhez simult. Keze a derekamat szorította, hogy minél közelebb legyek hozzá, aztán onnan lecsúszott a fenekemre, amibe jól belemarkolt. Egy elégedetlen morgással elvált tőlem, és a melltartóm kapcsát felfedezve akarta kipattintani azt, de én megállítottam.
- Mit csinálunk? - hűltem el, és húzódtam el tőle olyan messze, amennyire csak lehetett, bár az nem volt nagy távolság
- Nem akarod? - nézett rám kicsit értetlenül
- Nem is jelentek neked semmit...
- Te most ezt a hülyeséget honnan szedted?
- Onnan hogy 3 éve vagyunk osztálytársak, és soha nem közeledtél felém... úgy.
- Ha tudnád hányszor akartam... - jött az intim szférámba ismét
Elmosolyodtam, aminek láttán ő se habozott, és lassan, de biztosan lehelt egy csókot a számra. Újra bepróbálkozott az akciójával, amivel most sikerrel is járt. Zavarban voltam előtte, aminek hatására egyből mellem elé kaptam a kezem.
- Nem kell félni, lazulj el! - suttogta a fülembe, és közben a kezemet folyamatosan engedtem le
Apró csókokkal árasztott el, ahol csak ért. Testem teljes lázban égett, elöntött a forróság. Nagyon kívántam őt. Egyre lejjebb vándorolt keze, és időt sem hagyva nekem, húzta arrébb a bugyimat az útból, és simított végig féltett kincsemen. Beleborzongtam az érzésbe. Majdnem összeestem, annyira jó volt. Alsó ajkamat beharapva próbáltam tompítani nyögéseim, amik egyre gyakrabban kúsztak fel a torkomon. Zelo nézte a reakciómat, és csak mosolygott rajta. Amint letekintettem, akármennyire nem akartam, de akkor is megakadt a szemem a közben egyre jobban éledező férfiasságán. Zelo ujjai gyorsabban mozogtak bennem. Vállába kapaszkodva próbáltam megállni. Körmeimet mélyen belevéstem, ami miatt néha felszisszent. Hirtelen leguggolt elém, és véglegesen megszabadítva a ruhadarabtól - ami már nem nagyon lehetett zavaró tényező - helyezte belém ujjait, és csókolt bele nőiességembe. Nyelve felfedezte azt, én pedig csak markolásztam a haját a jól eső érzések sorozatára.
Már attól sem féltem, hogy valaki benyit, annyira önkívületi állapotomba kerültem. Csak arra eszméltem fel, mikor már Zelo újra felegyenesedett. Úgy éreztem rajtam a sor, és végighúztam jó lassan ujjaim a büszkeségén. Letérdeltem elé, és lehúztam róla fürdőnadrágját, így elém tárult teljes méretében. Megfogtam férfiasságát, és felnéztem az éppen izgatottam engem bámuló Zelo-ra. Tekintetemet leemeltem róla, majd számba vettem szinte teljes hosszát. Egy hatalmas nyögés szakadt fel a torkából. A fejemet mozgatni kezdtem rajta, és nyelvemmel izgattam ahogy csak tudtam. Minden egyes mozdulatomnál hallatott egy elhaló morgást.
- ______! - nyögte nevemet
Abbahagytam tevékenységemet. Felmentem hozzá, és megcsókoltam, közben pedig kezem folyamatosan mozgott büszkeségén. Erősen megragadott csípőmnél fogva, és megfordított, így neki háttal voltam. Egyik lábamat felhúzta, és tartotta azt. Szabadon belém tudott így hatolni. Hatalmasat nyögtem az érzésre. A fellegekben éreztem magam. Nem tudtam mibe kapaszkodni, csak a csapba amit véletlen lenyomtam, és a víz szabad utat tört magának. Az izzadságot lemosva testemről gördültek le a vízcseppek egymás után. Forró bőrömhöz hozzáérve, szinte hidegnek tűntek. Nem érdekelt hogy csurom víz voltam én is, és valószínűleg Zelo is. Az üvegen az egybefüggő páraréteget a ráfröcskölt víz, és néha az én kezem szakította meg. Próbáltam az üvegen nem csúszós felületet találni, de jelen helyzetben ez lehetetlennek bizonyult. A hátam mögött a fiú szorosan tartott, és néha adott egy-egy kitartásra ösztönző puszit. Alul már úgy éreztem ég mindenem. Nyugtatásképpen próbáltam odarakni az egyik kezem, de nem enyhítette a fájdalmamat.
- M-mindjhárt! - lihegte a nyakamba
Lehunytam a szemem, és csak tűrtem az egyenletes mozgását. Egyszer csak kihúzódott belőlem, és meleg nedvét éreztem meg a fenekemen, ami lecsurgott a fájdalmas pontomon keresztül, egészen a lábamig. A víz még mindig folyt ránk. Óvatosan szembefordultam vele, ő a csempének támaszkodva próbálta rendezni légzését. Nagyon megterhelő volt ezt az egészet állva csinálni. Kapkodtam én is a levegőt, és meg se bírtam szólalni. A vizet elzártam. Elvált a csempétől, és magához ölelt. Az arcomra tapadt hajamat próbálta elrendezgetni, de én nem engedtem hogy eltávolodjon tőlem.
- Szeretlek! - suttogta
- Én is! - motyogtam
Fáradt tekintetemet ráemeltem, és felpipiskedtem egy apró csókért. A levegő már annyira forró volt, hogy oxigénhez is alig jutottunk, így kénytelen voltam kinyitni az ajtót. Magam köré csavartam egy törölközőt, Zelo meg csak felvette vissza a gatyáját.
- Maradj itt! - intettem neki, és óvatosan kinyitottam az ajtót, hogy körülnézzek van-e kint valaki
- Te mit művelsz? - kérdezte sejtető mosollyal
- Csak gondoltam ne bukjunk le! - mondtam halkan
- Bezártam az ajtót! - jelentette ki nemes egyszerűséggel
- Azt meg hogy? - kerekedtek ki a szemeim
- Elloptam a tanártól a kulcsot, hogy senki se zavarjon! - mosolyodott el
- Milyen kis előre látó valaki... - pusziltam arcon
Kivágtam az ajtót és haladtam a bejárat felé, annak érdekében, hátha meghallom hogyha valaki már ott toporzékol előtte. Nem hallottam senkit. Zelo megfogta mind a két kezem, és szembefordított magával.
- Ne hidd azt hogy te csak egy, egy éjszakás kaland voltál nekem! Sokat jelentesz számomra, és ezt már el is mondtam!
Megmosolyogtam őszinteségét.
- Te is nekem! - ránéztem az ajtóra - Nem akarod kinyitni? Még a végén tényleg lebukunk...
Zelo előkereste nagynehezen a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Kiment rajta, és meglepetten konstatálta, hogy én ugyanott állok.
- Gyere! - fogta meg a kezem és húzott a szobájába
- Még mindig nem lehet ezt! - néztem rá
- Az előbbit se lehetett... Nekünk már mindegy! - mosolyodott el
Befeküdt az ágyába, engem is magával rántva. Karjai közt feküdtem és úgy ragadott el az álom.
Szeretlek Zelo!
- Zelo, te mit csinálsz??? - lepődtem meg
- Hozzád jöttem! - közeledett felém
- Öhm... de fürdök! - néztem rá furcsán
Bejött hozzám, majd hirtelen lefogta mind a két kezem, és a falhoz nyomott. Belecsókolt a nyakhajlatomba, ami sóhajt csalt ki belőlem. Egyre feljebb haladt, aminek következtében elért a számig.
- Akarlak! - suttogta a számba
Eljátszadoztam a gondolattal én is néha hogy mi lenne ha... De nem gondoltam, hogy ő ezt most meg is akarja valósítani. Mindig is vonzódtam Zelo-hoz, de eszembe se jutott, hogy talán ő is hozzám.
Nyelve utat tört a számba, és szorítása folyamatosan lazult, amíg végül mind két kezem végig nem simított a hasán.
- Sok rajtunk a ruha! - húzta kaján vigyorra a száját
Ő is csak a gyatyájában volt. A kabin ajtaját behúzta, és újra testemhez simult. Keze a derekamat szorította, hogy minél közelebb legyek hozzá, aztán onnan lecsúszott a fenekemre, amibe jól belemarkolt. Egy elégedetlen morgással elvált tőlem, és a melltartóm kapcsát felfedezve akarta kipattintani azt, de én megállítottam.
- Mit csinálunk? - hűltem el, és húzódtam el tőle olyan messze, amennyire csak lehetett, bár az nem volt nagy távolság
- Nem akarod? - nézett rám kicsit értetlenül
- Nem is jelentek neked semmit...
- Te most ezt a hülyeséget honnan szedted?
- Onnan hogy 3 éve vagyunk osztálytársak, és soha nem közeledtél felém... úgy.
- Ha tudnád hányszor akartam... - jött az intim szférámba ismét
Elmosolyodtam, aminek láttán ő se habozott, és lassan, de biztosan lehelt egy csókot a számra. Újra bepróbálkozott az akciójával, amivel most sikerrel is járt. Zavarban voltam előtte, aminek hatására egyből mellem elé kaptam a kezem.
- Nem kell félni, lazulj el! - suttogta a fülembe, és közben a kezemet folyamatosan engedtem le
Apró csókokkal árasztott el, ahol csak ért. Testem teljes lázban égett, elöntött a forróság. Nagyon kívántam őt. Egyre lejjebb vándorolt keze, és időt sem hagyva nekem, húzta arrébb a bugyimat az útból, és simított végig féltett kincsemen. Beleborzongtam az érzésbe. Majdnem összeestem, annyira jó volt. Alsó ajkamat beharapva próbáltam tompítani nyögéseim, amik egyre gyakrabban kúsztak fel a torkomon. Zelo nézte a reakciómat, és csak mosolygott rajta. Amint letekintettem, akármennyire nem akartam, de akkor is megakadt a szemem a közben egyre jobban éledező férfiasságán. Zelo ujjai gyorsabban mozogtak bennem. Vállába kapaszkodva próbáltam megállni. Körmeimet mélyen belevéstem, ami miatt néha felszisszent. Hirtelen leguggolt elém, és véglegesen megszabadítva a ruhadarabtól - ami már nem nagyon lehetett zavaró tényező - helyezte belém ujjait, és csókolt bele nőiességembe. Nyelve felfedezte azt, én pedig csak markolásztam a haját a jól eső érzések sorozatára.
Már attól sem féltem, hogy valaki benyit, annyira önkívületi állapotomba kerültem. Csak arra eszméltem fel, mikor már Zelo újra felegyenesedett. Úgy éreztem rajtam a sor, és végighúztam jó lassan ujjaim a büszkeségén. Letérdeltem elé, és lehúztam róla fürdőnadrágját, így elém tárult teljes méretében. Megfogtam férfiasságát, és felnéztem az éppen izgatottam engem bámuló Zelo-ra. Tekintetemet leemeltem róla, majd számba vettem szinte teljes hosszát. Egy hatalmas nyögés szakadt fel a torkából. A fejemet mozgatni kezdtem rajta, és nyelvemmel izgattam ahogy csak tudtam. Minden egyes mozdulatomnál hallatott egy elhaló morgást.
- ______! - nyögte nevemet
Abbahagytam tevékenységemet. Felmentem hozzá, és megcsókoltam, közben pedig kezem folyamatosan mozgott büszkeségén. Erősen megragadott csípőmnél fogva, és megfordított, így neki háttal voltam. Egyik lábamat felhúzta, és tartotta azt. Szabadon belém tudott így hatolni. Hatalmasat nyögtem az érzésre. A fellegekben éreztem magam. Nem tudtam mibe kapaszkodni, csak a csapba amit véletlen lenyomtam, és a víz szabad utat tört magának. Az izzadságot lemosva testemről gördültek le a vízcseppek egymás után. Forró bőrömhöz hozzáérve, szinte hidegnek tűntek. Nem érdekelt hogy csurom víz voltam én is, és valószínűleg Zelo is. Az üvegen az egybefüggő páraréteget a ráfröcskölt víz, és néha az én kezem szakította meg. Próbáltam az üvegen nem csúszós felületet találni, de jelen helyzetben ez lehetetlennek bizonyult. A hátam mögött a fiú szorosan tartott, és néha adott egy-egy kitartásra ösztönző puszit. Alul már úgy éreztem ég mindenem. Nyugtatásképpen próbáltam odarakni az egyik kezem, de nem enyhítette a fájdalmamat.
- M-mindjhárt! - lihegte a nyakamba
Lehunytam a szemem, és csak tűrtem az egyenletes mozgását. Egyszer csak kihúzódott belőlem, és meleg nedvét éreztem meg a fenekemen, ami lecsurgott a fájdalmas pontomon keresztül, egészen a lábamig. A víz még mindig folyt ránk. Óvatosan szembefordultam vele, ő a csempének támaszkodva próbálta rendezni légzését. Nagyon megterhelő volt ezt az egészet állva csinálni. Kapkodtam én is a levegőt, és meg se bírtam szólalni. A vizet elzártam. Elvált a csempétől, és magához ölelt. Az arcomra tapadt hajamat próbálta elrendezgetni, de én nem engedtem hogy eltávolodjon tőlem.
- Szeretlek! - suttogta
- Én is! - motyogtam
Fáradt tekintetemet ráemeltem, és felpipiskedtem egy apró csókért. A levegő már annyira forró volt, hogy oxigénhez is alig jutottunk, így kénytelen voltam kinyitni az ajtót. Magam köré csavartam egy törölközőt, Zelo meg csak felvette vissza a gatyáját.
- Maradj itt! - intettem neki, és óvatosan kinyitottam az ajtót, hogy körülnézzek van-e kint valaki
- Te mit művelsz? - kérdezte sejtető mosollyal
- Csak gondoltam ne bukjunk le! - mondtam halkan
- Bezártam az ajtót! - jelentette ki nemes egyszerűséggel
- Azt meg hogy? - kerekedtek ki a szemeim
- Elloptam a tanártól a kulcsot, hogy senki se zavarjon! - mosolyodott el
- Milyen kis előre látó valaki... - pusziltam arcon
Kivágtam az ajtót és haladtam a bejárat felé, annak érdekében, hátha meghallom hogyha valaki már ott toporzékol előtte. Nem hallottam senkit. Zelo megfogta mind a két kezem, és szembefordított magával.
- Ne hidd azt hogy te csak egy, egy éjszakás kaland voltál nekem! Sokat jelentesz számomra, és ezt már el is mondtam!
Megmosolyogtam őszinteségét.
- Te is nekem! - ránéztem az ajtóra - Nem akarod kinyitni? Még a végén tényleg lebukunk...
Zelo előkereste nagynehezen a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Kiment rajta, és meglepetten konstatálta, hogy én ugyanott állok.
- Gyere! - fogta meg a kezem és húzott a szobájába
- Még mindig nem lehet ezt! - néztem rá
- Az előbbit se lehetett... Nekünk már mindegy! - mosolyodott el
Befeküdt az ágyába, engem is magával rántva. Karjai közt feküdtem és úgy ragadott el az álom.
Szeretlek Zelo!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése